Sziasztok! Írok egy rövid bemutatkozást, mert nem hinném, hogy ismernétek. Somának hívnak, (de nem összekeverni mamagésával!)17 vagyok, és FIÚ. Igen, ez nagyon fontos mert a kedves Somamama miatt az egész ország (tisztelet a kivételnek) azt hiszi, hogy a Soma egy női név, pedig egyáltalán nincs így! Bizony. Szóval ha valahol keresztnévként a Soma nevet vélitek felfedezni, akkor biztosan fiúról van szó, ha csak nem valami okos egy lánynak adta ezt a nevet. Aki még mindig nem hisz ezeknek a soroknak, mi szerint a Soma egy férfi akkor nézze meg az alábbi linket.:

http://www.keresztnevek.hu/jelent%C3%A9se/SOMA/

Honnan jön ez a név?

A lasoma nevet pár éve találtam ki, különösebb jelentése nincs.

Ki az a lasoma, vagyis ki is vagy Te valójában?

’93-ban születtem Pesten. Vékonyka srác voltam egészen 2000-ig amikor is hízásnak indultam. Sikerült elérnem egy majdnem 90 kg tömegű testsúlyt 2008-ig, ami 170cm-el párosult(ekkor 15 éves voltam). A ballagásom után feljött hozzám az unokatesóm, aki akkor 7 éve edzett. Elkezdtem vele beszélgetni a testépítésről, amit akkor csak fogyásnak hívtam. Szóval megpróbáltam megtudakolni miként guríthatnék le magamról egy pár kilót. Erre azt válaszolta, hogy nyáron töltsünk el egy hetet és elmagyarázza a dolgok működését. Ő vitt le először az edzőterembe 2008 nyarán. A testépítés annyira megfogott, hogy szeptember elején megvettem életem első kondibérletét, és belekezdtem az edzésbe. A fogyás sikeres volt, 70 kg voltam és 180cm. Jelenleg tömegelek és a mostani adataim 182-3 cm - es magasság, és 80 kg. Röviden ennyi, folyt. köv.

a mai extrarövid audioblogban megint a szánalmas kisebbrendűségi rézést fejtegetem azzal a nem titkolt szándékkal, hogy minél többen kapcsoljanak és kedzjenek el emberhez méltóan viselkedni!

hallgasd meg!

El sem hiszem. Egész korán hazaértem és végre nincs semmi speckó dolgom a hajmosáson meg a táska összepakolásán kívül, úgyhogy tudok végre írni. Ja és ami még fontos, hogy hulla sem vagyok annyira, hogy a laptopot se legyen kedvem kinyitni. Na hozok egy kis kávét és mondom a mondanivalómat:)

Szóval átpártoltam aerobikra. Most úgy néz ki, hogy három súlyzós edzésem van, amikor nincs egy normális aerobik sem, hétfő-csütörtök-péntek-szombat-vasárnap 1-1 aerobik, valami ugrálós, step, vagy dance, vagy dance step. és ezen kívül háromszor megyek reggel futni. Nagyon élvezem, jól érzem magam, de karaj béna vagyok:D Ahhoz képest, hogy 16 éves korom óta aerobikozom, gyakorlatilag mintha újra tanulnék járni. Annyira nem pörög az agyam. Az utóbbi években, amióta kinyílott a szemem, meg önállósodtam, egyébként is azt vettem észre, hogy gyorsabban öregszem. Valahogy lassulnak a reakcióim, többet fájdogál a fejem, a vérképemben is voltak szar dolgok, szóval felettem is eljár az idő. Valahogy olyan hirtelen kezdődött ez az egész. És ráncosodom is. :)

Az első aerobikok itt az újrakezdésnél nem is mentek olyan rosszul. Mondjuk ezek hétvégén voltak, amikor Mackóék elmentek síelni én meg két nap nonstop wellnesst rendeztem és baromira élveztem, ha nem szép dolog, akkor is:) mindenfele jártam, egy csomó dolgot elintéztem, amire amúgy nem lenne időm, és frankó volt. Szóval kipihenten mentem az aerobikokra, töltve sok-sok lendülettel és akarással. Végre újra éreztem, hogy edzeni akarok menni és kihívás, hogy megtanuljam a koreográfiát. A lényeg, hogy ment kábé úgy, ahogy akartam, bár szeretem, ha a fináléban már nem kell a lépéseken gondolkodnom, hanem megy magától és itt még mindig nem tartok. Elsőnek step dance, aztán vasárnap egy dance Tomival. Tomi baromi jó órát tart. Nagyon jól tanít, élvezetes a koreográfia, tényleg bele tudom tenni azt a gombostűhegynyi nőiességet, ami a testépítés után maradt bennem. Mondanom sem kell, hogy úgy érzem magam, mint egy elefánt a porcelánboltban... Ja persze vettem új gatyát meg új felsőt táncira, mert akárki akármit mond, számít, hogy az ember miben van aerobikon és hogyan érzi magát a ruhájában. Mégha ultrabéna kapálódzás is a mozgás,amit végez, sokkal jobb ha egy jó ruciban történik ez, akkor lazábban megy. Tetszett, ment. Órára menet az járt a fejemben, hogy hú mennyire jó lesz és lassan majd megint megjön a kedvem az óratartáshoz, aztán lassan prezenter leszek és én is a színpadon fogok bohóckodni. Szerettem azt a világot. Bár én színpadon ezzel nem álltam, sokan mondták, hogy az oktatói meló volt az, amiben igazán magam tudtam lenni. Élveztem is. Jó volt a csapat, hülyültünk, csak hát ott is kiégtem. Mikor már 15 órát tart az ember és gyakorlatilag megélhetésnek az sem lett volna elég, csak a fősuli mellett jól jött a zsebpénz... szóval heti 15 óra nem sokáig tud motiváló lenni. aztán mikor feljöttem Pestre, felfedeztem, hogy a vidéki tanítási technikák felett alaposan eljárt az idő és nem a lineáris a divat, hanem a szimmetrikus, amit aztán a végén megvágnak. Már kezdek azért ráérezni, hogy nem annyira bonyolult ez, sőt egyszerűvé teszi, hogy szimmetrikus, de most élvezem, hogy órára járok és akik tartják, azok elismert oktatók és igenis sokkal jobbak nálam. Anno én azért kezdtem edzősködni, mert balfasznak tartottam azokat, akik oktattak és meg akartam mutatni, hogy kell ezt csinálni. és úgy tűnik, akkor igazam volt, mert elég népszerűek voltak az óráim és szinte minden teremnél dolgoztam...

Szóval vicces volt így elképzelni, hogy mennyire belejövök és élvezem és megtalálom a célt, hogy újból tartsam az edzéseket, aztán bementem a Miki órájára (aki most az év prezentere lett) és úgy lefagytam, hogy nem hittem a szememnek. egyszerűen nem bírtam felfogni a koreográfiát. Nem ismertem magamra. Annyira nem ment, annyira sok és bonyolult lépés volt és olyan hosszú volt a koreográfia, hogy nem bírtam felfogni. Mondjuk persze ilyen buzi uv-s óra volt,a mit rühellek, ki is akadtam és írtam is a javaslatos dobozba, hogy hagyjuk már ezt az uv-s órát...Agyrém. egy stepórán mi a rákért jó, hogy tök sötét van és világít a fehér. két hülye pina miatt, akik ezért vettek hiperszexi fehér felsőt, hogy világítson. Csak épp azt nem látom, hogy hova lépek. Borult is az egyik csaj. Soha életemben nem jöttem ki óráról, akkor kijöttem... kiakasztó... mondjuk telihold is volt, lehet a hisztim is belejátszott, nem tudom. Ma már hál isten nem volt uv, jól is ment...

írok ám összevissza, de mindegy...

az aerobikon résztvevőkről egy könyvet lehetne írni. táncon például van egy pina, aki felvesz egy picsagatyát, térdig húzza a zokniját, a seggére pulcsit köt, mert az fontos és egy coffba köti a hatméteres haját. a termet a bal első sarkától a jobb hátsóig beugrálja úgy, hogy közben harminc másik ember is szeretne táncolni, de őt ez nem zavarja. Szóval a külsőségek ott vannak, de messze nem mondanám, hogy jól mozog. ugrabugrál. kicsit bután néz ki és az a legjobb, hogy az ember nem tud róla nem venni tudomást, ugyanis akárhol áll akárki, mindenhol őt kell kerülgetni.

azt is szeretem, amikor valaki elbassza, vagy kihagy egy kört és áll mint egy fasz. nem ám kimenne a szélére, vagy legalább a forgalommal haladna és ha ötszázat lépünk jobbra és forgunk vissza, akkor arrébb takarodna... nem. áll. én nekimegyek, leszarom, de zavar, szó se róla. majd arrébmegy, de ne várja, hogy bocsánatot kérjek, mert ekkora birka.

ja az uv-s órán még az a jó, mikor a két pina kivételével senkin sincs egy gramm fehér sem, de még az edzőn sem. és nemhogy azt nem látom, hogy egyáltalán a földre vagy a padra lép, mikor tanít egy l épést, de az a legjobb, mikor hátul állok és előttem több majom is elkúrja és mire rájövök melyik folt az edző és melyik kalimpáló része a lába vagy a keze, addig valamelyik majom beugrik a képbe és kezdhetem előről az azonosítást... így annyira nem élvezem. de ma jó volt, nem volt sötétítés:) hatott a kedves hangvételű levelem. fú akkor nagyon ideges voltam, mert ráadásul direkt többet is ettem, hogy úgyis leugrálom és 100-ig sem ment fel a pulzusom. utána felugrottam a taposóra, de ahhoz nem volt türelmem, amúgy is idegbeteg voltam és ráadásul úgy készültem, hogy hatra kész az edzés és utána szabad a pálya.

jó dolog az aerobik. rájöttem, hogy nagyon betunyult az agyam az edzésben. nem véletlen mondják a gyúrósokra, hogy izomagyúak. egyszerűen semmi sem készteti az agyat munkára. ráérnek átgondolni mindent, szépen lassan. itt nincs kecmec. aerobikon nagyon ott kell agyilag lenni, hogy az ember frankón vágja a koreográfiát. kezdek belejönni érzem, bár még elég suta a mozgásom. a kezemmel például abszolut nem tudok mit kezdeni. viszont érzem, hogy napközben is sokkal jobban pörgök, pörgetem a dolgaimat, nem punnyadok bele egy-két feladatba, hogy majd' elalszom. szóval jobban érzem magam...

na megyek főzni meg hajat mosni...

http://player27.narrowstep.tv/?player=ParalympicSportTV&ct=1&ids=287807

Egy érdekes paraolimpiai sportágról beszél egy ázsiai hölgy a powerlifting magyarosabban erőemelés
az olimpiai súlyemelés paraolimpiai formája. amit 1964ben választottak olimpiai sportá
a lényeg, hogy minél kisebb testsúly mellet minél nagyobb súlyt tudjunk a videón látható módon megmozgatni. Eltérés azonban tapasztalunk a rendes versenyszerű fekve nyomáshoz képest IPC Szabvány ugyanis csak csukló bandázs és öv használatát engedi a ruhákét nem.
Ez ésszerű mivel a mozgássérült padon nem is lehet homorítva nyomni.
Mivel ahhoz erős láb izmok kellenek. (Már hogy az átlag mozgássérültekénél erősebb lábizom kell)
már akinek van. így hát a ruha használata is teljesen felesleges nem is beszélve arról, hogy a mozgássérülteknek a más az ideg izom kapcsolata, mint egy átlagembernek, és míg egy bénulásos mozgássérült nem tudná használni a ruhát addig egy, mondjuk balesetben sérült igen és így elég nagy különbség alakulna ki. Különben is ruhába nyomjanak a kislányok :-) ezen a véleményen vagyok mióta láttam a videót Mészáros Laci 300-as ruha nélküli nyomásáról :-)
Egyébként a súlycsoportok ugyan azok mint a sima erőemelésben.
és ha valaki azt gondolja, hogy ezek csak azért vannak, hogy szegény mozgássérültek erősnek érezzék magukat. Annak itt néhány adat (Junior Senior vegyesen csak a szemléltetés kedvéért):

Up to 75.00kg LIU Lei CHN 225.00 kg Beijing 14.09.2008
Up to 75.00kg JAWAD Ali GBR 185.00 kg Stoke Mandeville 31.01.2008

Senior
Up to 82.50kg PARK Jong-Chul CHN 243.00 kg Sydney 27.10.2000
Up to 90.00kg PARK Jong-Chul KOR 240.00 kg Athens 26.09.2004
Up to 100.00kg QI Dong CHN 247.50 kg Beijing 16.09.2008
Over 100.00kg RAJABI GOLOJEH Kazem IRI 265.00 kg Beijing 16.09.2008

Női:

Up to 56.00kg OMAR Fatma Omar EGY 141.50 kg Beijing 10.09.2008
Up to 60.00kg BIAN Jianxin CHN 135.00 kg Beijing 13.09.2008
Up to 67.50kg FU Taoying CHN 145.50 kg Beijing 13.09.2008
Up to 75.00kg Li Ruifang CHN 140.00 kg Sydney 22.10.2000
Up to 82.50kg AHMED Heba Said EGY 155.00 kg Beijing 14.09.2008
Over 82.50kg ANOZIE Grace Ebere NGR 165.00 kg Beijing 14.09.2008

Elképesztő

eszembe jutott ez-az a hozzállás kérdéséről, de beszélek ma az MTBÉ video egy vicces mellékzöngéjéről is.

Hallgasd megfele!